A vendégek nem intellektuálisan értékelik egy étterem luxusszintjét; fiziológiailag érzik. Az éles vakítás tudat alatti fáradtságot okoz, míg a tompa, lapos árnyék szürkévé és étvágytalanná teszi az ételt.
A sikeres étkezőterek a világítást nem egyetlen mennyezeti kapcsolóként kezelik, hanem három összehangolt fényrendszerként, amelyek egyszerre működnek: asztallapi feladatvilágítás, függőleges falmegvilágítás és emberi léptékű díszítő fény.
A fény közvetlenül lefelé irányul az asztallapokra (100–150 lux), szűk sugárszórással (24°–36°). A sugár megvilágítja az ételeket, a boros poharakat és az étlapot, miközben a vendégek szeme lágy, kedvező árnyékban marad.
A függőleges falfelületek megvilágítása növeli a tér érzékelt térfogatát. A strukturált mészvakolat, a nyers tégla vagy a bordázott faburkolat végigsimítása gazdag, tapintható melegséget ad a teljes terem fényerejének növelése nélkül.
Asztali lámpák, kis falikarok vagy sárgaréz búrás gyertyák, amelyeket a padlótól 1100–1400 mm magasságban helyeznek el. Ezek a lámpatestek finoman világítják meg az arcokat, kiemelve az arccsontokat és a szemkontaktust.
A gasztronómiai környezetben a színvisszaadási index (CRI) nem alku tárgya. A szokásos kereskedelmi LED-ek gyakran Ra 80 alatt adják vissza a színeket, kiszívják a pirosat és a narancsot a kiváló steakekből, paradicsomokból és vörösborokból, így azok tompa barnának látszanak.
| Időszak / jelenet | Célzott Kelvin-érték | Ajánlott fényerő-szint | Érzékszervi jelleg |
|---|---|---|---|
| Ebéd és napközbeni előkészítés | 2700 K – 3000 K | 80% – 100% | Tiszta, élénk, természetes nappali energia; igazodik a tetőablakokhoz. |
| Kora este / aperitivo | 2400 K | 60% | Meleg, üdvözlő átmenet; enyhíti az üzleti öltözet hatását. |
| Főidőszaki vacsoraszolgálat | 2200 K – 2400 K | 35% – 45% | Bensőséges, aranyló mézes árnyalatok; kiemeli a borospoharakat. |
| Késő este / digestif | 2000 K – 2200 K | 20% – 25% | Gyertyafényhez hasonló izzás; a peremfal-megvilágítás visszafogott; lassú ütem. |
A székek fölé közvetlenül szerelt, szokásos kereskedelmi lefelé világító lámpák éles függőleges orr- és szemüreg-árnyékokat vetnek, amelyeket a színházi tervezésben „kísértetvilágításnak” neveznek. Az irányított lámpatesteket mindig az asztallap középpontjára kell irányítani, soha nem közvetlenül az ülő emberek feje fölé.